Az ember igen sokat szokott azon gondolkozni, hogy mire is hasonlít az élet, és azt hiszem, majdnem, hogy mindenki ismer is ilyen egybevetést, ha most éppen nem is jut eszébe egy sem. Bevallom őszintén, így hirtelen nekem se ugrik be egy sem, de tudom, hogy vannak ilyenek. Ezek általában nagyon sablonosak, az ember előre kitalálja, hogy mi lesz a lényege az egész „költői képnek”. De én megpróbáltam egy kicsit távolabbi vizekre evezni, és olyat találni, amihez foghatót nem sokat hallunk. Remélem sikerrel is jártam.
Elég gyakran előfordul velem, hogy itthon vagyok és nincs semmi jó a TV-ben, az interneten már az összes gyakran látogatott oldalamon elolvastam az új cikkeket, tanulni nem kell, kint rossz az idő, és még MSN-en sincs fent senki olyan, akivel szívesen beszélgetnék. Ilyenkor szoktam elővenni a jó öreg pasziánsz-t, azzal a céllal, hogy unaloműzésre zenével kombinálva egy ideig remélhetőleg le fog kötni. Azt még tudni kell, hogy én pasziánsz-t csak 3 lapos módban szoktam játszani, mert az egy lapos már túl könnyű, és így van benne kihívás is, néha túl sok is. Ha valaki esetleg nem lenne annyira jártas ebben a játékban, annak elmondanám, hogyha egy kártyát rossz helyre teszünk, az könnyedén elronthatja a teljes leosztást, és ez velem nagyon gyakran előfordul, sőt, az is jellemző rám, hogy a legelső lapoknál van egy kétes szituáció, ott elrontom, de ez már csak akkor derül ki, amikor kb. 10 lapot kellene még felpakolni. De abban az esetben, ha sikerül kirakni, az általában gyorsan megy és így sok pontot is ér, egy-két ilyen eredmény meg is van a dokumentumok között, ha valaki netán kételkedne, tudom azt is publikálni (nálam a jó eredmény a 100 másodpercen belüli kirakást jelenti). De ez a siker igen ritka, akár csak a nagyobb sikereink az életben. És maradok saját magamnál, ezek a nagyobb eredmények általában különösebb görcsölés és rákészülés nélkül könnyedén megvannak, persze úgy is értem már el diadalt, hogy azért keményen meg kellett küzdeni, akárcsak néhány olyan leosztásnál, ahol komolyan gondolkodnia kell az embernek. De ezek a sikerek egy idő után sokszor elfelejtődnek és maximum arra a kevés legnagyobb marad meg bennünk, ami igazán emlékezetes, de én speciel annak sem látom sokszor az értelmét, ez hangulatfüggő. Akárcsak a pasziánszban, ahol elérünk egy 8999 pontos eredményt (igen, ennyi a csúcsom eddig), de mit is érünk vele? Felvágjunk vele a barátaink előtt? Vagy netán tegyük közzé az interneten? Azzal semmivel sem érünk el többet. Jó-jó, persze tudom, meg kell tanulnunk értékelni a dolgokat, ezt már mondták nekem, de azt hiszem, jobban belegondolva mégis csak van abban valami, hogy mi értelme ennek az egész „Érjünk el minél több sikert az életben!” hercehurcának.
De én nem akarok senkit sem befolyásolni, vagy most sokan azt gondolhatják, hogy ennek az egész irománynak semmi értelme. De nekem nem is az a célom, hogy irányítsam az embereket, vagy mindenki azokat az eszméket vallja, amiket én, hanem hogy mindenki próbáljon meg elgondolkodni azokon az elképzeléseken, amelyeket én most itt leírtam és mindenki próbálja meg át, sőt, túlgondolni azokat, amiket én most itt leírtam. Remélem, ha nem is mindenki, de sokan fognak valamire ráébredni, valamin komolyan elmerengeni…
